Rejtett titkaink

Az Asakura birtokon élő szellemeknek azon az estén rég nem látott üdvözlő partyban volt részük. Miután Faust végzett Trey sebeinek ellátásával ők is csatlakoztak a társasághoz az étkezdében. Közösen fogyasztották el Ryo és Tamara készítette négyfogásos vacsorát, ami még a desszertet nem is tartalmazta. Rengeteget sztorizgattak a sámán viadalban töltött hetekről, az első találkozásokról, a szomorú és vicces napokról. A beszélgetésekbe és történetekbe a sámánok szellemei is becsatlakoztak. Haru szívesen hallgatta végig a fiúk történeteit, amit Anna időnként korrigált, hogy mégse essenek akkora túlzásokba.

Ren arcára jóleső mosolyt húzott az emlék, amit Trey emlegetett fel a szellemfaluban töltött estéjükről. A sár csatával végződött napot, a nagy leleplezést követően. Persze még Hao megérkezése előtt. Ahogy Renben felrémlettek a Haoval történtek elszorult a szíve. Tudta, hogy a viadal folytatását ismét befogja árnyékolni Hao jelenléte és viadal meghiúsítására tett kísérletei. Bizonyára ezúttal is mindent megtesz, hogy kiiktassa azokat a sámán harcosokat, akik nem támogatják az ő „csak sámánok” világát.

Rent gondolataiból Jocó zökkentette ki, mikor a fiú felkelve megemelte poharát:

-        Figyelem-figyelem! Szerintem itt a pohárköszöntő ideje, szóval megragadnám az alkalmat egy poén…

-        Ö, Jocó! Nem mintha nem érdekelne a vicced, de esetleg megkéne várnunk Mortyékat. – mosolygott rá Yoh.

-        Igazad van! Jut eszembe hol van a kis colos? Már éjfél is elmúlt… – meredt az órára Jocó. A colos szó hallatán a társaság hangos nevetésben tört ki, amin a humor sámán csak meglepetten hüledezett. – De hát semmi vicceset nem mondtam!

-        Jocó fogalmad sincs a cinikus poén fogalmáról ugye? – vigyorgott Ren. A fiú csak csípőre tett kézzel fáradtan fújt ki egy mély levegőt, de aztán elvigyorodott, hiszen szerette megnevettetni a barátait. Miután Trey letörölte kicsorgó könnyeit, kifújta magát majd Yohra emelte tekintetét.

-        De tényleg, Mortyék merre császkálnak? A könyvtár már tuti nincs nyitva. - jegyezte meg barátjának kissé már aggódón az északi fiú.

-        Nos, azaz igazság, hogy Morty hívott néhány órája. Elmondta, hogy a tanács elindította újra az első kört azoknak a sámánoknak, akiknek három évvel ezelőtt nem volt lehetőségük indulni a bajnokságon. Szóval, ma tartják a válogatókat és lezavarják az összes meccset. Hieit délután Kalim kereste meg. Morty azt mondta, hogy hamar megszerezte tőle az orákulum harangot és nem sokkal később már kapták is az értesítőt, hogy este kezdődik az első kör. – magyarázta Yoh. A társaság elképedve figyelt a fiú szavait, aki olyan nyugodtam mondta mindezt, mintha csak múlthéten szakadt volna félbe a második kör.

-        Yoh most viccelsz? Tényleg elkezdték az első kört? De hát miért nem szóltál? Oda kellett volna mennünk, legalább szurkolni! – pattant fel Trey a helyéről. Haru is elképedve bámult a házigazdájukra, azonban Anna, aki a lány mellett ült gyorsan leszerelte az északi fiút.

-        Trey ugye nem gondoltad komolyan, hogy miután félholtan hazacibált téged Haru és Ren, majd bedobunk egy taxiba és rögtön a helyszínre robogunk, hogy megnézzük az első kört? Na ugye. Egyikünk se akarta, hogy odafele holtan essél össze. Inkább meg kellene köszönnöd Yohnak, hogy eddig nem stresszelt feleslegesen senkit az infóval. Egyébként is, Hiei már nagylány, nincs szüksége szurkoló táborra. – Anna fekete szemeit belefúrta az északi fiú tekintetébe, akinek azonnal ökölbe szorultak a kezei. Trey jól tudta, hogy Annának igaza van mégis dühítette a dolog, hogy eltitkolták előle mindezt.

-        Haver ne aggódj, Hiei nincs egyedül Morty vele van. Azt hiszem, hogy ő most nagyobb segítségére tud lenni mint bármelyikünk. Biztos vagyok benne, hogy remek tanácsokkal látta el Hieit a meccs előtt. Ráadásul azt sem tudtuk pontosan, hogy mi történt veled vagy, hogy milyen gyorsan térsz magadhoz. Minden rendben lesz, csak ülj vissza és kezdjünk neki a desszertnek. – vigyorodott el Yoh – Mit szóltok?

Zavart csönd telepedett a korábban vidám társaságra, amit végül Ren hangja tört meg.

-        Én azt mondom, hogy Yohnak igaza van, desszertet az asztalra. – mosolyodott el halványan. Tamarának szüksége volt néhány pillanatra, hogy felpattanjon és a hűtőhöz rohanjon.

-        Már hozom is! – sietett ki.

-        Segítek neked! – követte Ryo a lányt a konyhába, ami közvetlenül az étkező mellett helyezkedett el. Mindössze egy papírfal választotta el a két helyiséget.

Ren összefont karjait leengedve előrehajolt az asztalnál és egyenesen Yohra nézett.

-        Visszatérve Yoh. Azt mondod újra indították az első kört, tehát még több sámánnal kell megküzdenünk a koronáért? – vonta össze szemöldökét a fiú.

-        Gondolom. Ez elég logikusan hangzik. – vonta meg vállát mosolyogva az Asakura fiú.

-        De hát ez szabálytalan! – szólalt fel háborogva Jocó, de a többiek láthatóan nem értettek egyet. – Vagy nem? – nézett körbe.

-        Mivel három évig húzódott a bajnokság folytatása, a tanács valószínűleg úgy tartja helyesnek, ha minden ifjú sámán is esélyt kap a viadalon. – merengett Trey. A fiú elmélyült gondolatai közben hüvelykujját kezdte harapdálni. Ekkor hirtelen Tamara és Ryo két hatalmas tortával jelent meg az étkezőben. A férfi segített az asztalra pakolni a desszertet, majd a szükséges evőeszközöket is. A torta szeletkék hamar a kistányérokra kerültek és mind kiéhezetten láttak neki az édesség elpusztításának.

-        Ez a torta fenséges lett Anna. – vigyorodott el Yoh, két szelet között.

-        Te magad készítetted a tortákat? – lepődött meg Ren, hisz a lány ritkán fáradozott ilyesmivel. Anna némi hatásszünetet tartott a válasz előtt.

-        Úgy gondoltam valamivel meg kell ünnepelnünk, hogy folytatódik a viadal és hamarosan Sámán Királynő lehetek. – jelentette ki. Rent meg sem lepte a médium jól megszokott magabiztossága, bár bizonyos volt benne, hogy ha már az egész házat kitakarítatta Yohval, akkor a torták sem csak a bajnokság folytatásának öröme miatt készültek. Magában halványan mosolyodott el.

Mind jóízűen majszolták csendben a süteményt, aminél nagyobb dicséretre Annának nem is volt szüksége a többiektől.
Motor zúgásának hangja erősödött fel az éjszakai csendben. Éles lámpafény világított be a bejárat felőli ablakon az étkezdébe, és néhány pillanattal később a motor zaja is elcsendesült.

-        Úgy hiszem ezek Mortyék lesznek. – mosolygott rá bíztatóan Treyre Yoh, aki most megkönnyebbülten sóhajtott fel. Villáját a tányérra téve kinézett az ablakon. A lámpafényt odakint lekapcsolták és néhány pillanat múlva nyílt is az ajtó.

-        Hahó srácok! Megjöttünk! – szólt be a többieknek fennhangon Morty.

-        Hé-hé! Csak, hogy megjöttetek. Már vártunk! – hajolt hanyatt Yoh, aki az asztal végében ült az egyik asztalfőn. Az étkezőasztal most olyan szélesre ki lett nyitva a nagy vendégség miatt, hogy ha fiú kicsit hátradőlt, tisztán rálátott a folyosón át a bejáratra. Az Asakura fiú felkelt az asztaltól és egy könnyed lépéssel kint termett a folyosón, hogy fogadja az új vendégeket. Morty sietve kapta le magáról a cipőt és már rohant is beljebb Yohoz. – Minden oké? Milyen volt az este? – érdeklődött Asakura, amire a pöttöm azonnal lelkes mesélésbe fogott.

-        Fantasztikus volt! Ember, el sem hiszed hány elképesztő sámánnal találkoztunk, nagyon durva alakok is voltak, de mindent feljegyeztem és frissítettem az adatbázist is, szóval napra kész vagyok minden kérdésben! – lépett mosolyogva a fiú barátjához, eltelt büszkeséggel az arcán.

-        Pontosan tudtam, hogy számíthatunk rád Morty. Te vagy a legjobb kém! – vigyorgott Yoh is hüvelykujját a magasba emelve. Ekkor figyelt fel Hiei és Yaro halk szóváltására és kissé lehervadt az arcáról a vigyor, de töretlenül mosolygott a jövevényekre. – Nincs gond, ugye skacok? – emelte kérdőn Hieiékre tekintetét, a lány a fejét rázta.

-        Semmiség, csak mindketten elfáradtunk. – vallotta be egy mély sóhajjal megerősítve szavait a fiatal lány.

-        Jó újra látni, barátom. – lebegett közelebb Amidamaru Yarohoz. - Sikerült bejutnotok?

-        Én is örvendek Amidamaru. – mosolyodott el fáradtan a huszaséveit betöltött szellem. – Természetesen. Azonban, hogy is mondjam… kissé csalódottak vagyunk. - lebegett teljes alakjában Hieit követve.

-        Vacsi mellett mindent elmesélhettek, még a desszertből is maradt. Ja igen, és van egy meglepetésünk is! – lépett hátrébb Yoh, fejével a társaság felé bökve. Most Morty és Hiei is beléptek étkezőbe, arcukra nem titkolt döbbenet ült, nem úgy mint Yaroéra, aki már beléptükkor érzékelte Bason és a Tao vezér energiáit.

-        Ren! – virult fel azonnal Morty arca. – De jó téged is látni! Tudtam, hogy hamarosan te is felbukkansz. – lépett közelebb az asztalnál ülőkhöz, alacsony termetű barátjuk.

-        Azt hiszem, ez mégsem volt olyan váratlan látogatás. – kúszott pimasz mosoly a Tao vezér ajkaira, míg apró barátját figyelte. Arany tekintete azonban ekkor a még mindig az szobabejárat mellett ácsorgó Hieire vándorolt. A lány arca rezzenéstelen maradt, azonban zöld szemei feszültségről árulkodtak. – A szavad is elállt, úgy meglepődtél. – mosolyodott el magabiztosan.

-         Tényleg megleptél. Örülök a találkozásnak. - köszöntötte hivatalos hangon, Trey rögtön érezte a lányból a ez erős távolságtartást Rennel szemben. Ren pedig tisztán érzékelte a falat, amit a lány kettejük közé húzott mikor megpillantotta. Rent kicsit sem lepte meg a Hiei reakciója. Yaro ellenben nagyon is. A lassan közel vele egyidős fiú ismét szellem alakot öltött, ami rögtön elterelte a gondolatait. Mikor utoljára találkoztak még húsvér ember volt, most újra védő vált belőle és Hiei ezek szerint vele harcolt a sámán torna felvételién. A Tao fiú bizonyos volt benne, hogy ez egy régi történet lehet, hisz a többiek kicsit sincsenek meghökkenve.
Feszült csendet Trey szakította félbe, mikor hirtelen felkelve Hiei irányába fordult, ekkor azonban egy rövid pillanatra meg kellett kapaszkodnia az asztal lapjában, mert megfordult vele a szoba. Végül nem is moccant tovább.

-        Hiei ülj ide, én szerzek egy másik széket. – ajánlotta fel előzékenyen a fiú. Ren tekintete most az északi sámánra siklott, arany szemei Trey görcsösen kapaszkodó kezeit figyelték, majd elmerengve emelte tekintetét ismét Hieire. „Miért érzem úgy, hogy elhallgatnak előlem valamit…? Trey azóta furcsán viselkedik, hogy Hiei szóba került...”

-        Ülj csak Trey, most nincs időm maradni. - mentegetőzött a lány, hálás mosollyal a fiúra pillantva - Igazából csak Mortyt hoztam el, ha már volt olyan jó fej és elkísért az első körre. Igaz is Morty, - pillantott apró termetű barátjukra - elkérhetném a könyveket, amiket említettél?  - nézett rá a továbbra is lelkesnek és vidámnak tűnő fiúra. Láthatólag Morty semmit nem vett észre az előbbi kínos pillanatból vagy szándékosan hagyta figyelmen kívül a helyzetet.

-        Persze, mindjárt lehozom neked. – mosolyodott el szélesen – Egy perc! – kezét magasba emelve marasztalta a lányt, majd sietve elrobogott a lépcső irányába.

-        Köszönöm! – szólt még utána a vörösesbarna hajú lány. Hiei lehúzta bőrdzsekijének zipzárját és a belső zsebből egy vastag hosszúkás papír köteget húzott elő, majd a mellette ácsorgó Yohra nézett. – Mielőtt elfelejtem. Souske küldte neked ezeket a VIP jegyeket. Kérte, hogy adjam át. – nyomta az Asakura fiú kezébe a lapokat.

-        Hú, köszi! – vette magához a fémszalaggal ellátott dekoratív koncert jegyeket. – Ez tényleg mind az enyém?

-        Persze. Bárkinek adhatsz belőle. Souske akarta átadni személyesen, de eléggé lestrapálták őket is az esti küzdelmek. – mosolygott Hiei bocsánatkérőn.

-        Nem probléma, én is sajnálom, hogy nem tudtam ma elmenni egy próbára sem. Mindenkinek elég váratlanul alakult  ez a nap azt hiszem. – nevetett fel Yoh.

-        Tényleg muszáj menned? Nem tudsz maradni egy kicsit? – kérdezett közbe az északi fiú. – El kell mesélnetek részletesen, hogy ment a viadal. – ácsorgott Trey továbbra is kitartón. Hiei zöld tekintete mosolygott, ahogy a sámánfiúra pillantott.

-        Minden jól ment, csak nagy létszám miatt Kalimék igen hosszúra nyújtották a válogatót. Kisorsolták az ellenfeleket,  mindenkinek három csatában kellet részt vennie egymás után, a nyerteseknek pedig csapatokat is kellett alkotni. DE, bejutottunk! – mosolyodott el szélesen, mutató ujjával mögötte lebegő védőszellemére mutatva. Dzsekije alól kiemelt egy hosszú nyakláncra akasztott kijelzőt, aminek nyolcszög alakja világos gyöngyház színben játszott, halvány türkiz sárkány mintával.

-        Hűűű! – hajoltak közelebb mindannyian a mini alakú kijelzőre meredve. - Ez nagyon menő! - lelkesedett Jocó.

-        Na de akkor, a mi harangjaink…? – csodálkozott Ryo.

-        Biztosan ti is kaptok újakat, ez kevésbé látványos és könnyebben elrejthető, ezért cserélték le. Legalább is Kalim ezt állította. – rejtette vissza dzseki alá a kütyüt.
-    Miért van rajta sárkány minta? - csodálkozott Trey.
-  Én úgy láttam mindenkinek egyedi harangja van, Souskenek bordós virágminta van rajta. - gondolkodott el Hiei. - Kicsit mintha felcserélték volna a miénket. - kuncogott fel elgondolkodva. - Nem is csodálkoznék, Silváék igen kapkodtak.
-  Kétlem. A harangok mindig személyre szabottak, nem használhatod másét, persze, ha elhagyod a sajátod, azért büntetés járhat. - tiltakozott Anna.
-  Igen,  ez igaz. Korábban mikor a viadalra tartottunk volt egy incidensünk, Silva részletesen kifejtette, akkor a dolgot. - nézett maga elé merengőn az Asakura fiú.
- Szerintem a szellemetekhez van köze a harangnak. Valamilyen jelkép lehet, talán, így könnyebb azonosítani kié a harang. - tette hozzá a médium, aki most felkelve szedett össze néhány tányért, hogy a konyhába induljon velük.

- Igazad lehet. - bólintott Hiei átgondolva a hallottakat.
-        Akárhogyis, gratulálok Hiei! - mosolyodott el Yoh – Sokat gyakoroltatok Yaroval, megérdemeltétek a harangot. - nézett most a szellemre, akinek tekintetén halvány zavarodottság volt látható, de Yoh szavai mosolyt csaltak arcára.

-        Igen, szép munka!  - lelkesedett be az északi fiú is - Erre tényleg koccintanunk kéne! Mostmár több okunk is van rá! – vigyorodott el Trey.

-        Én tartózkodnék az italtól, de szívesen koccintok veletek mindegyik örömteli eseményre. – emelte magasba az esti gyógyszerkeverékét Faust.

-        Akkor poharakat ide barátaim! – szólalt fel Ryo – Töltök mindenkinek! – mondta lelkesen. Csak hamar kilenc üres sakes pohár jelent meg az asztalon a férfi előtt és legalább mégegyszer ennyi a szellemek tiszteletére. Elysat és Coriet leszámítva mindenki szívesen fogadta az ízletes nedűt. Természetesen Mosukéról sem feledkeztek meg és ekkor Morty is újra felbukkant három, több száz oldal vaskos könyvvel.

-        Húha, ez mind? – lepődött meg a lány, amint átvette a fiútól a több kilónyi papír köteget, majd hátizsákjába helyezte a könyveket és visszazárva a táskát a szoba ajtajában letette zsákot.

-        Igen, de van benne egy csomó jegyzet, használd nyugodtan, mindet úgy sem tudod elolvasni holnapra. – nyugtatgatta a lányt Morty.

-        Még szép. – mosolyodott el zavartan Hiei.

-        Mi ez a több tonna könyv? Azt hittem a könyvtárban már végeztetek. – lepődött meg Trey.

-        Igen, de holnap lesz egy záró vizsgánk és Morty mondta, hogy még adna pár könyvet hozzá. – mosolyodott el Hiei hálásan Mortyra.
- Holnapig akarod ezt mind bemagolni? - fakadt ki Trey.
- Ugyan, az képtelenség! - nevetett fel Hiei - Csak még átfutom azokat a részeket, amik a tankönyvből hiányoztak.

-        Milyen vizsga? – nézett csodálkozón Haru, majd felkelt az asztal mellől, hogy átvegye a neki szánt poharat Ryotól. Ekkora csaknem mindenki a helye mellett ácsorgott az asztal körül.

-        Ajaj, valaki lemaradt. – sandított Ren a csodálkozó Harura.

-        Nemzetközi gazdaságtanból lesz. Törölték az utolsó vizsga időpontot, ezért mindenkinek holnap kell vizsgázni. Nem tudtad? - lepődött meg Hiei, de Haru arcát elnézve cseppet sem volt kétséges, hogy lemaradt az információról.

-        Ezt most nem mondod komolyan. – kerekedtek el szemei a fiatal médiumnak.

-        Nos, ö… én is tegnap kaptam e-mailben egy értesítőt. Azt hittem mindenkinek küldtek. – mentegetőzött Hiei.

-        Tessék Morty. – nyújtotta át Yoh barátjának a megtöltött sakes poharat.

-        Köszi! – mosolygott vissza a fiú - Én is kaptam levelet, pedig én az első időpontban levizsgáztam. – nézett Harura az alacsony termetű fiú.

-        Úgy érzem a ma esti buliról ketten is meglépnek. – sandított laposan Harura Anna, aki már szorongatta egy ideje a poharát.

-        Ne haragudjatok! Anna ígérem holnap bepótolom az órát, de muszáj haza mennem tanulni. – magyarázkodott Haru.

-        Na, mit mondtam? – igazította meg a médium kimonojának piros obiját egyik kezével.

-        Tényleg ne haragudj. – hunyta le szemeit kissé meghajolva Haru Anna előtt.

-        Nem probléma. – vágta rá a lány. - Hétvégén dupla koncentrációs meditációt fogsz végezni. – a társaság együtt érzőn nézett Harura, de az ifjú médium tanonc a legkevésbé sem tűnt e miatt szomorúnak, sokkal inkább lelkesnek.

-        Nem probléma, megcsinálom! – vágta rá határozottan. – Köszönöm, Anna! Hiei, ha megkérlek, hazavinnél? – fordult kérlelőn barátnője felé, akinek épp Faust töltött egy kis gyümölcslevet a kezében tartott poharába.

-        Persze, nem gond, teszünk felétek egy kis kitérőt. – válaszolt bátorítón Hiei. – Köszönöm Faust.

-        Biztos jó ötlet, hogy vezetsz egy ilyen hosszú nap után? – kérdezett vissza az orvos.

-        Nem vagyok fáradt, különben nem is ajánlottam volna fel.
"Hazug." - pillantott Yaro mesterére, de csak halvány mosoly jelent meg ajkain, ahogy a lányt figyelte. Persze tudta, sámánja ma semmiképp nem maradna itt. Tekintetét az asztal túl végén lévő asztalfő irányába pillantva Rent kezdte méregetni mályvaszínű tekintetével. "Az a fiú..."

-        Köszi Hiei! – lelkendezett Haru. Hiei barátnőjére kacsintott, majd megemelve poharát a többiekre nézett, mire mind magasabbra emelték poharaikat a szellemekkel együtt.

-        Igyunk arra, hogy újra együtt lehetünk! – szólalt fel Yoh.

-        A barátságra! – folytatta Morty.

-        A szerelemre! – szólalt fel Ryo.

-        Arra, hogy Hieiék is bejutottak a második körbe! – mosolyodott el Trey vidáman. - Gratulálunk! – szólalt fel a kis csapat egy emberként.

-        Köszönjük. – mosolyodott el - A viadal közös folytatására! – tette hozzá Hiei.

-        Egy közösen elért jobb világra! – egészítette ki Haru.

-        Mindannyiunk egészségére! – kocogtatta meg ujjával, gyógyszerrel töltött poharát Faust.

-        A Hao elleni küzdelem lezárására. – nézett a végig a társaságon Anna.

-        A közös jövőnkre. – pirult el Tamara.

-        Az örök körökre! – a többiek bambán meredtek Jocóra - Értitek! Örök kör, mint körforgás, mert a jövő meg a múlt… - vigyorgott Jocó, de mielőtt a bárki rárivallhatott volna, a Tao vezér is magasba emelte a poharát.

-        A Koronára. – zárta le Ren a köszöntőt. A többiek követték mozdulatát „kampai!” felkiáltással, majd mindannyian fenékig ürítették a poharukat.

***

-        Hosszúra nyúlik ez a látogatás. – nézett az órára Sousuke. A kis társaság a Tao lakosztály nagy termében ülve játszott mahjongot meleg tea kíséretében.

-        Igen, már éjfél is bőven elmúlt. – pillantott fel Jun is telefonjának fedelére.

-        Biztos vagyok benne, hogy nagy volt a viszontlátás öröme és Ren szívesen töltené az Asakura birtokon az éjszakát. - emelte ajkaihoz arany szegélyű teás csészéjét Chiung. Hangja mosolygott, ahogy kiejtette a szavakat.

-        Igen, megtörténhet, hogy inkább Yohéknál alszik. – vett le két újabb párt a játéktorony tetejéről Jun. – Egyébként nem azt mondtad, hogy Hiei még elvitte Mortyt Yohékhoz mielőtt hazaindult?

-        De igen, meg a koncertjegyeket is, amit oda adtam neki. Miért? – lepődött meg kissé a fiú.

-        Szerintem Mortyékat is megakarják várni, és valószínűleg addig Ren sem fog elindulni. – vonta meg a vállát Jun.

Most Chiungon volt a játékban a sor, egymás után két párt is leemelt az egymásra pakolt fakockákból.

-        Biztos vagyok benne, hogy van mit megbeszélniük. Majd holnap beszéltek Rennel, bátyám. – nézett Sousuke barna szemeibe a lány.

-        Olyan nyugodt vagy. Kicsit sem zavar, hogy nélküled ment el szórakozni a barátaihoz? – vonta fel szemöldökét a férfi kíváncsian.

-        A legkevésbé sem. Ez az este most mindannyiuknak nagyon fontos, hiszen három éve nem találkoztak. Rengeteg megbeszélnivalójuk van. Biztosan lesz még alkalmam megismerni őket. Amikor Ren jónak látja, majd bemutat nekik. – válaszolta egyszerűen a lány. – Jun, viszont te igazán mehettél volna. – említette meg kedves hangon.

-        Igaz, hogy Anna engem is hívott, de ma nem volt kedvem egy kirúgunk a hámból éjszakához. Ezenkívül én nem veszek részt a viadalon, valamiért úgy éreztem, hogy most jobb, ha csak Ren megy. Ma egyébként is szívesebben vagyok veletek. – mosolygott rájuk a lány. – Különben is, így eltudtalak kísérni az első kör csatáira és megnézhettem az új válogatót. – fonta össze ujjaikat Sousukeéval Jun.

-        Aminek természetesen külön örültem. – mosolyodott el fiú is, majd másik kezével gyengéden átkarolva Jun derekát közelebb húzta magához a nőt és puha csókot lehelt ajkaira. Jun viszonozta a férfi gyengédségét és fejét a sámán vállára döntötte, míg kezeiket összekulcsolták Jun ölében.

-        Én mostmár lepihenek, nagyon fárasztó nap volt a mai. – kelt fel Chiung az asztal mellől.

-        Nem fejezzük be a játékot? – kérdezte Jun kissé meglepődve.

-        Játszatok csak nélkülem, majd valamikor szervezünk egy visszavágót. – simította végig hátul fukujának szoknyáját, majd kézbe vette apró csészéjét és a tálcára helyezte.

-        Menj csak hugi. Holnap elviszlek a suliig, ha akarod. Úgy is korán indulnom kell reggel. – ajánlotta fel Sousuke. A fiú gyengéden ölelte magához Junt, ujjaival pedig óvatosan cirógatta kedvese karját. Chiung elmosolyodott a fiatal párt nézve, majd lassan bólintott bátyja ajánlatára.

-        Rendben. Az jó lesz, köszönöm. Jó éjt! – köszönt el, majd a teremből kisétálva hálója felé vette az irányt. Chiung a szobába érve, egyenesen szekrényhez lépett és kiakasztotta kedvenc hálóruháját. Az ágyon végig terítette a hosszú puha fehér anyagot, ami finom átmenettel púderrózsaszín árnyalatban végződött. Az átmenetes részt leegyszerűsített mintában szálló virágszirmok és repkedő madarak díszítették.

A lány a hajában lévő szalag kikötésének ált neki, mikor oldalra fordítva fejét észrevette szekrényén pihenő telefonjának halvány villogását. A telefon jelzett, hogy e-mailje érkezett. Chiung kiengedte haját a kötésből a szalagot pedig a szekrényhez lépve letette, majd kézbe vette mobiltelefonját, hogy elolvassa az üzenetet.

Időpont: pm 10:08, Feladó: Len Tao

Üzenet: „Minden rendben, épségben megérkeztem Asakuráékhoz. Itt töltöttöm az éjszakát a többiekkel. Kérlek, ne várj meg. Szép álmokat kedvesem. Ren”

Chiung ajkaira halvány mosoly ült ki az üzenet olvasása után, meghatódott a fiú szavain. Hátrébb lépve leült ágya szélére és pötyögni kezdte a választ.

***

Ren az asztalon könyökölve támasztotta az állát. Az idő eltolódás miatt már igen kimerültnek érezte magát, több mint 40 órája nem aludt egy szemhunyásnyit sem. Tekintetével az ablakon át figyelte az udvaron búcsúzkodó barátait. Yoh, Morty és Trey kikísérték Harut és Hieit a lány motorjához. Fogalma sem volt róla, hogy miről folyik a diskurzus, de nem is volt rá szükség, hogy hallja őket.

Haru épp összecsatolta a fejére húzott sisakot, miközben Yohnak mosolyogva magyarázott valamit. Asakura fiú az ablak előtt állt nem messze, nekik háttal. Mellette Morty ácsorgott, fejének búbja alig látszott az ablakkeret alján.

Hiei épp átvette Treytől a táskáját miközben válthattak pár kedves szót, mert a lány mosolyogva ölelte meg Treyt. Hozzábújva erősen megszorította a fiút, Ren az étkezőből is tisztán látta, hogy az északi fiúnak halvány fájdalom ült ki az arcára, Hiei azonban mindebből mit sem láthatott hiszen arcát a sámán fiú pulcsijába fúrta. Néhány pillanatig csendben ácsorogtak, mikor Trey óvatosan hátrébb tolta Hieit és néhány valószínűleg kedves szó után megcsókolta a lányt.

Ren gyomra hirtelen erős szorításba kezdett és borsónyi méretűre zsugorodott össze, szíve hevesen kalapált a látványtól. Aranysárga szemei elkerekedtek, arca lángolni kezdett és érezte, amint egy pillanat alatt leveri a víz. Elkapta tekintetét a párról és hirtelen nagyon érdekesnek találta a sakes poharának mintázatát. Alaposan megforgatta ujjai között a kis edényt, ami úgy nézett ki mintha, vízcseppek folynának végig rajta és tapintásra is érezni lehetett a kis elváltozást a pohár felületén.

-        Jól vagy Ren? – zökkentette ki hirtelen Anna a pohárbámulásból. A többiek vidáman beszélgettek a háttérben, ami Rennek csak most tűnt fel. Ő zavartan kapta a médiumra a tekintetét, aki ekkor megjegyezte – Olyan piros az arcod. Meleged van?

-        Igen, egy kicsit. – vágta rá Ren a választ. Talán túl gyorsan is. Anna összeszűkített szemekkel méregette egy darabig őt, majd az ablakhoz lépve kinyitotta az egyik keretet. Ren tekintetével követte a lányt és látta, hogy odakint Hiei már a motoron ül, Haru pedig hátulról szorosan átkarolva kapaszkodik a lányba. Hieinek egy fekete, ezüst csíkokkal dekorált honda típusú sport motorja volt. Trey integetett a lányoknak mikor Anna hangosan kilökte az ablakot.

-        Hé ti hárman! Befelé, mert szétfogtok fagyni. Eszemben sincs három nyavalygó palit ápolgatni, és Faustnak is van jobb dolga.

-        Megyünk már Anna! – fordult felé Yoh vigyorogva.

      Hiei ekkor beindította a motort és a lámpák is felkapcsoltak. Hirtelen megint fény töltötte be a szobát odakintről. A lányok még integettek egyet, Hiei lecsukta a bukósisakon lévő szemüveget, majd meglökve magukat kigurultak az udvarról a kapun át a járdára.

      Ren tekintete a szobába lépő barátaira siklott mikor meghallotta Trey hangját.

-        Haver, én letudnék még tolni pár szelletet abból a tortából, szerinted maradt még? –mérte végig az asztalt további szeletek után kutatva az északi fiú.

-        Ha ennyit gondolsz a hasadra, akkor már biztos sokkal jobban vagy. – vigyorodott el Yoh.

-        Ja, már egész jól! Faust jó munkát végzett. Kösz, hogy nem szóltatok erről Hieinek. – hozta fel a fiú a dolgot.

-        Milyen dolgot? – lepődött meg Morty, - És mért lennél rosszul? – érdeklődött, miközben mindhárman újra helyet foglaltak az asztalnál.

-        Tudod nem csak nektek volt eseménydús délutánotok Morty. – húzta halvány mosolyra száját Yoh.

-        Hé’ Tami! Megdobnál még egy szelet tortával? – vigyorodott el Trey.

-        Én a helyedben nem tenném. – jelentette ki Anna megállva a fiú felett. – Ha Pilica megtudja, hogy a verseny előtt kezded magad édességgel tömni nagyon mérges lesz.

-        Igen, de Pilica most nincs itt, mi pedig ünneplünk. – nézett fel a fenyegető tekintetű lányra Trey mosolyogva.

-        Megfogod bánni. – hagyta rá Anna, majd felkapva néhány üres poharat kisétált a konyhába. Rennek feltűnt, hogy most a médium is milyen sokat sürög forog az étkező és a konyha közt, tőle kissé szokatlan módon.

-        Jaj, Anna. – sóhajtott fel a fiú. Tamara végül letett Trey elé még egy szelet tortát, hisz a lány nem tiltotta meg kivételesen a dolgot, talán az északi sámán sérülésére való tekintettel.

-        Szóval mi történt pontosan? – kérdezett rá Morty Treynel, aki már neki is látott az újabb szeletnek.

-        Hát az úgy volt, hogy mikor Haruval hazafele jöttünk az állomásról, egy parkban két sámán ránk támadt.

-        Sámánok? – döbbent le Morty. – Pont késő délután?

-        Igen, Coriet és az orákulomomat akarták. – magyarázta Trey. – Ráadásul a rohadékok ketten voltak és…

      Ekkor Ren érezte, hogy megrezdül zsebében a telefon és előhúzva mobilt a kijelzőre nézett. E-mailje érkezett, úgyhogy feloldotta a billentyűzárat és megnyitotta az üzenetet.

      Időpont: am 00:46, Feladó: Chiung MangCe

      Üzenet: „Ren, köszönöm az üzenetet. Örülök, hogy minden rendben ment. Érezd nagyon jól magad és szép estét nektek. Kérlek, vigyázz magadra. Üdvözlöm a barátaidat. Csókollak, Chiung”

      Ren ajkaira halvány mosoly kúszott az üzenet olvasásakor, mégis a gyomrát szorító görcsös fájdalom nem akart elmúlni.

-        Ugye, Ren? Ren! – szólt rá Trey mikor ő még mindig a képernyőt bámulta, de a fiú hangjára kérdőn kapta rá tekintetét.

-        Hm?

-        Azt mondtam Mortynak, hogy épp időben bukkanhattál fel, mert elég nagy gázban voltunk Haruval. Bár nem emlékszem pontosan, mert ott már elég zavarosak az emlékeim. Merre jársz? – nézett rá értetlenül Trey a mobilra.

-        Egész este a telefonját bújja. – vágta rá Jocó. – Megint azzal babrál.

-        Egyáltalán nem, csak üzenetem jött. – nézett szúrós szemekkel Jocóra a Tao fiú. – Chiung üdvözöl titeket. – tette még hozzá, ekkor már higgadtabb hangon.

-        Tényleg, őt miért nem hoztad magaddal? Olyan rég találkoztam vele! – mondta lelkesen Yoh. A fiút zavarba hozta a kérdés, egy pillanatra el kellett gondolkodnia.

-        Nem gondoltam, hogy találkozni szeretnétek vele. – vallotta be Ren.

-        Pedig biztos nagyon cuki kiscsaj. – vigyorodott el Trey – Tényleg, végül... összeházasodtatok? – nyögte ki nehézkesen a számára zavarbaejtő kérdést.

Ren azonnal rosszallóan vonta össze szemöldökét az északi fiú szavaira. Bár fogalma sem volt miért dühítette, hogy Trey „nagyon cuki kiscsaj”-nak nevezete Chiungot.

-        Ó, Rennek felesége van? – döbbent le Ryo. – Nem is említetted, hogy megtaláltad a Sámán Királynődet! – lelkesedett be teljesen a témától a férfi.

-        Nem házasodtunk össze. – tette zsebre telefonját a fiú, majd hátradőlve székében töltött magának egy kis vizet.

-        De hát miért? Hisz, ezért is kellett hazamenned vagy nem? – faggatózott tovább Trey. Ren csak halkan felsóhajtott a fiú nyughatatlanságán.

-        Megvárjuk vele a viadal végét. Én visszamentem kínába, Chiung pedig itt maradt tanulni egy magán gimnáziumban. – magyarázta barátainak, majd kiitta poharából a vizet.

-        Na de akkor… várjunk csak, három év alatt alig találkoztatok? – csodálkozott Morty. – Nem is ismerkedtetek meg jobban?

-        Nem értem, most miért ez a fő téma…? – nézett rájuk kissé morcosan. – Ti is elmondhatnátok egy-két dolgot, amiről lemaradtam. – jegyezte meg szúrósan pillantást vetve Treyre, amin a fiú egy pillanatra megilletődve bámult vissza Renre - Például, hogy mivel foglalkoztok, meg ilyenek. – tompította végül kijelentése élét a Tao vezér.

-        Csak sorjában, előbb fejezd be te. Tudni akarjuk miről maradtunk le, aztán mi is beavatunk. – nézett rá Jocó komoly arckifejezéssel Renre.

-        Akkor inkább játszunk. – öntött magának egy újabb adagot a sakeból a Tao vezér – Ti kérdeztek egyet én meg kettőt, és ha valaki nem akar válaszolni, akkor iszik. Nos? – nézett a fiúkra, akik összenéztek egy pillanatra.

-        Én benne vagyok! – csapott az asztalra Trey.

-        Nekem korán reggel órám van, úgyhogy én inkább kihagyom. – magyarázkodott zavartan Morty.

-        Én pedig nem ihatok. – tette hozzá Faust.

-        Akkor ti nem kérdeztek. – szögezte le Ren.

-        Részemről rendben. – vigyorodott el Yoh, aki azonnal magán érezte a médium szúrós tekintetét, ezért igyekezett kerülni Anna szikrákat szóró pillantásait.

-        Nekem sincs ezzel problémám. – vonta meg vállát Jocó. – De miért lennének olyan kérdések, amire valaki nem akar válaszolni? – csodálkozott el.

-        Majd meglátod. – mosolyodott el pimaszul Ren.

-        Csináljuk. Ivásban verhetetlen vagyok. – dicsekedett Ryo.

-        Várjunk csak, te miért kettőt kérdezhetsz? – akadékoskodott tovább Jocó.

-     Mert ti vagytok többen, ilyen egyszerű. – vonta meg a vállát Ren. – Szóval mivel már ti hármat kérdeztetek, ugyanis Mortyé nem számít, mert nem játszik, ezért most én jövök. Szóval, Yoh pontosan miért is kaptál te VIP koncert jegyeket?

-      Tényleg ez a kérdésed? – döbbent le a fiú. – Nos, Sousuke együttesének pénteken, szilveszter estéjén koncertjük lesz és én is gitározom velük. Hát ezért. – vonta meg a vállát Yoh.

-        Gitározol. Közönség előtt. A világ kifordult sarkaiból! – vigyorodott el a Tao fiú.

-        Örülök, hogy ez így feldob Ren. – válaszolta Yoh mosollyal az arcán.

-       Abszolút. Rendben, akkor Jocó. Te most mit is csinálsz, hogy Anna enged itt lakni? – emelte tekintetét a fiúra. Ren valamiért túlságosan is elszántnak tűnt az ügyben, de a srácok nem tették szóvá.

-        Egy étteremben dolgozok, ahol szerda esténként „standup”ozom. Bizony! – vigyorodott el magabiztosan.

-        Hát ez remek. – nézett vissza rá Ren.

-    Szóval Ren, három év alatt hányszor jártál Japánban? – kérdezett vissza most Jocó, hisz ő volt, akit a fiú utoljára kérdezett.

-       Azt hiszem erre inkább most iszom. – jelentette ki, majd meghúzta a sakés poharát.

-       Bolondok vagytok. – jelentette ki Anna. A fiúk csak meglepve néztek rá. – Itt csak Ren fog inni. Szóval ennek a játéknak, így nincs sok értelme. Hajnalban vihetjük a kórházba gyomormosásra alkoholmérgezés miatt. – kelt fel Anna.

-       Azt hiszed? Csak figyelj. – mosolyodott el Ren magabiztosan. - Faust. Miért költöztetek el Elizával? – nézett az orvosra a fiú.

-        De én nem játszom. – csodálkozott a férfi.

-        Csak nem kérdezhetsz. – vonta meg a vállát Ren.

-        De nem is ihatok! – vágta rá a nekromanta.

-        Hát ezt buktad. – közölte Ren.

Faust mélyen, beletörődőn felsóhajtott.

-    Úgy gondoltuk, hogy sokkal jobban megfelel számunkra egy közeli kis ház, és szívesen maradtunk itt a környéken Yohék közelében. – mosolyodott el őszintén.

-     Igazából azért is, mert már így is dugig van a ház. Trey meg Jocó itt laknak, Ryo és Morty is folyton itt dekkolnak. Tamarának és Harunak meg tanulnia kell, szóval muszáj itt lenniük. – egészítette ki Anna.

-       Akkor bizony most mind isztok, mert Faust nem adott rendes választ. – jelentette ki Ren. A kis csapat hüledezve nézett a Tao vezérre.

-        Hékás, erről nem volt szó mikor lefektettük a szabályokat! – szólalt fel Morty a srácok érdekében.

-        Ez így logikus. – vágta rá Ren.

Yoh, Trey, Jocó és Ryo végül közösen húzták meg a poharaikat.

-     Ti nem vagytok normálisak… - jegyezte még meg Anna. – Én elmentem lefeküdni. A két legjózanabb mosogasson el. – adta ki parancsba a lány.

-       Ne már, Anna! – nyöszörgött fel Morty, de a lány válaszra sem méltatta.

-      Jó éjt. – majd még az ajtóból visszafordult - És Faust, ne hagyd, hogy összehányják a lakást. – nézett még a szőke férfira, azzal otthagyta a fiúkat az étkezőben.

-        Jó éjt, Anna! – szólt utána Yoh, majd kórusban követték a többiek is. – Jó éjt, Anna!

Ryo ujjai már ráncosra áztak a rengeteg elmosogatott edény után. A mosogató mellett gubbasztott már egy egész órája. Az idő hajnali öt körül járhatott, a fiúk alig egy órája csendesedhettek el. A háttérben halkan szólt a konyhai tv beszélgetős műsora. A férfi már harmadjára halott valami szokatlan zizegést a háttérben, de nem tudod rájönni mi adhatja ki ezt a hangot. Először a konnektorra gyanakodott, de hát korábban még nem figyelt fel rá.

Végül csak egyedül rám maradt a mosogatás. - sóhajtott fel csendesen. Morty nagyjából egy órával a játék kezdete után bealudt az asztalnál, a hangos röhögcsélés és ordibálás ellenére sem riadt fel. Még az sem keltette fel, hogy Jocó egyszer bedugaszolta mindkét orrát mogyoróval, a hajára pedig wasabit kent. Ryo magában elmosolyodott az emlék hatására.

Halotta az étkezőből Yoh szuszogását, pedig Trey erős horkolása mindent megtett, hogy elnyomja. Ekkor a hirtelen felmorajló csatorna zajból úgy tűnt lehúzzák a wc-t. Faust nyilván épp Jocót próbálta felmosni odaát. A kissrác több alkoholt fogyasztott, mint mindannyian együtt. Ren rendesen szétszívatta. Ekkor mintha székcsikorgást halott volna. Felfigyelt a zajra, hiszen már egyik fiú sem volt ébren, de mivel több zajt senki nem csapott megrázta a fejét. „Biztos Anna egyik házi szelleme méri fel a károkat.”

A férfi mélyen sóhajtott fel miután az egyik nagyobb lábost is alaposan eltörölgette. Megfordult, hogy a háta mögött lévő szekrénybe tegye az edényt mikor hirtelen megugrott ijedtében. Egy pillanatig sokkban állt Ren előtt, majd egy dühödt sóhaj után fennhangon szólt rá a mögötte némán ácsorgó fiúra.

-      Kisnadrág a frászt hozod az emberre, minek lopakodsz mások háta mögé? – meredt idegesen a kifejezetten kómás és kócos hajú fiúra.

-        Ez az izé rezeg, és nem hagyja abba. – nyomott oda Ryo elé egy kék színű mobil telefont.

-      Ó. Már értem! Ez adta ki azt a fura hangot. – vette át Rentől a férfi az eszközt. – Ez Trey mobilja és Haru hívta. Ötször. Miért nem vetted fel? – csodálkozott rá a férfi.

-      Telefonos kisasszonynak tűnök? – csodálkozott vissza Ren, idétlen arckifejezéssel, amiket inkább Trey szokott vágni. Rettentő furán állt neki. Ráadásul a hangja is elcsuklott egy fura ívben a mondat közepén.

-        Biztos fontos volt, ha ötször is felhívta hajnalban. Vissza kéne hívnunk. – nézett Renre, aki most leroskadt a konyhában lévő kisasztal mellé és kezét homlokának támasztva előregörnyedt.

-        Jól vagy Ren? – tette le Ryo kezéből az edényt és közelebb lépett a fiúhoz.

-   Tökéletesen! – emelte megint furán a hangját, miközben kezével egy lendületes mozdulattal magasba mutatott. Ezután Ryora kapta szokatlanul csillogó aranyszemeit. – Miért?

-      Csak mert... áh, nem fontos. – hagyta rá a férfi. Magában jót vigyorgott a részeg fiún. „Trey biztos felvenné videora és később ezzel zsarolná.” kuncogott magában.

-        Hé, minek törlöd le azt a vigyorgó hülyét a képedről? – nézett kissé szúrósan Ren.

-        Hogy mit mondasz barátom? – kacagott fel hangosan Ryo. – Egy szavadat sem értem!

-    Ryooo… - nyöszörgött fel a szomszéd szobából Yoh. – Ne ordítsd kérlek, széthasad a fejem. – mormogta nem túl hangosan a fiú, majd lassan belépett a konyhába fejét szorongatva.

-        Jaj Yoh… túlzásba vitted. Anna ki fog akadni. – nézett sajnálkozón sámánjára Amidamaru.

-        Máris? Pedig alig aludtál, nem lehetsz másnapos. – lepődött meg a férfi.

-     Ryo tudod, hogy Yohnak pár perc alvás is elég tud lenni, nagyon mélyen alszik! – hökkent meg a férfi szavain a szamuráj szellem.

A háttérben a tv-s beszélgetős műsor véget ért és már javában a hírekről számoltak be. Hirtelen a konyhában lévők felkapták a fejüket a bemondó kisasszony szavaira.

-       …már évezredek óta hagyomány. A sámánok minden ötszáz évben megküzdenek a Sámán Királyi pozícióért. Három éve a végzett csillaga ismét feltűnt az égbolton, a viadalnak mégsem született királya, ugyanis a versenyt meghiúsították. Ezek az emberek köztünk élnek, teljesen hétköznapinak tűnnek, mégis elképesztő természetfeletti számunkra elképzelhetetlen képességük van, amivel nem csak látják, de irányítják is halottainkat vagy azok szellemét. Vannak családok, akik a saját őseik szellemeit tartják fogságban, hogy használhassák erejüket a következő 500 év múlva megrendezésre kerülő viadalon.

A fiúk és szellemeik teljesen elhűlve meredtek a képernyőre. Ren máris színjózannak érezte magát, Yoh pedig teljesen megfeledkezett a fejfájásáról.

-       Ugye ez most valami rossz vicc és csak állati sokat ittunk? – kérdezte Ren.

-       Tartok tőle kisbarátom, hogy ez halálosan komoly. – hűlt el Ryo hangja.

    Yoh szóhoz sem jutott. Hihetetlen volt számára, hogy fényderült minderre. Most minden ember tudomást szerez a létezésükről, a képességeikről, a világot fenyegető veszélyről és arról, hogy ők miben mások.
„A mai nappal... minden megváltozik!”